borzongás ....tovább

Lépcsősor, tömör fa ajtó. Szédelgek még. Bekísér. Egy könyvtárszobában találom magam. Becsukom a szemem, hátradőlök a kereveten, ahová lerogytam. Gőzölgő tea illata térít magamhoz.
Jobban szemügyre veszem a megmentőm. Magas férfi, ruházata Sherlock Holmes korát idézi. Fekete köpeny, fényesre suvickolt fekete cipő, kifogástalan fehér ing, és felöltő. Leül velem szemben, azt hittem korábban, képzelődöm, de valóban, álarc van rajta. Félve pillantok rá, szálfa egyenesen ül, mosoly játszik a maszk mögött az arcán. Az udvariasság megtestesítője, az Úr maga. Ki lehet? Miért takarja el a vonásait? Nem merem megkérdezni, valami visszatart.
Kezdem kényelmetlenül érezni magam, kutató tekintete, mintha a vesémbe látna.
- Meséljen kedves! Hogyan került arra a veszélyes környékre!
- Eltévedtem. Elnézését kérem,szívesen maradnék, de aggódnak értem otthon. Köszönök mindent, Ön nélkül, ki tudja, mi történt volna.
- Természetesen Kedves! Hívom a taxit.
Az ajtó nyikorogva nyílik, kézfogásra nyújtom a kezem, meginog a lábam, összemosódik minden. Mielőtt összecsuklanék egy szó süvölt bennem: a tea!!!!!!!!!

Back to the profile
Back to the blog