borzongás ..folytatás

Szótlanul léptek a cipők közelebb. Ezüst tálca csörren, rajta gőzölgő kakaó és péksütemény.
- Jó reggelt Hölgyem!- Remélem éhes!
Közelebb hajol és a fülembe suttogta. - Ne féljen!
Szabaddá teszi a szám, párnát tesz a fejem alá, tép egy darabot a kuglófból és a pecek helyett azt gyömöszöli belém.
Az álarc mögött még most is ott bujkál a mosoly.
** Miért nem félek? Hihetetlen, fogva tart egy ismeretlen és én csak kíváncsian figyelek, csodálkozva érzékelem a belső hangokat. Az ujjai hozzám érnek, miközben etet. Véletlen is lehetne, de nem az.
Az ágyon fekszem kikötve változatlan, elegáns mozdulattal leül a szemben lévő fotelba. Perzsel a tekintete. Zavaromban lehunyom a szemem.
- Ne nyissa ki!
Finom férfikéz simogat...a homlokom, szemem, ajkaimat szétnyitja, a nyakam hajlatán kalandozik tovább.
Rég éreztem hasonló izgalmat.
Elveszek a várakozásban, feladtam, hogy bármit is tegyek. Csendben tűröm, megrezzenek, amikor a blúzomon lévő kedves virágokat formáló gombok engednek és apró koppanásokkal földet érnek, mintha versenyeznének, melyikük repül messzebb.
Sosem hordtam melltartót, büszke kedveseimnek szabadságot adtam. Most bántam ezt a szokásom, elárulnak. A mellkasom túl gyors tempóban emelkedik és süllyed, mellbimbóim, mintha jéggel cirógatták volna meg őket, égnek merednek.
Minden pillanat fokozza a vágyam, mégis szenvedés és szégyen. Lassan teljesen meztelenül fekszem egy olyan férfi előtt, akinek még az arcát sem látom.
Kés pengéje villan, más a villanás színe, mint legutóbb, az apró szemérmet takaró csipkedarab sem véd a kíváncsi tekintet elől többet.

Back to the profile
Back to the blog