az idő, folytatom, borzongás

Elhagytam a lányt, ki vágyakozva, hitetlenkedve nézte a házfalat.
Hiába volt a készülődés, elrontottam, de mit? Miért olyan fájó a visszautasítás, miért vágyjuk, ami nem lehet a mienk? Az elérhetetlen dolgok jobban vonzanak?
Szócsend, levéltelen, unalmas napok követik egymást, 1,2,3,4,5.....lemondás. Elvesztettem, enyém se volt. Mi volt, érintés, hol találom újra? Álmatlan éjszakák.

Fényesség, nyüzsgő embertömeg, pezsgő, kellemes zene, tánc. A tekintetem pásztáz.
- Ne forduljon meg! Látja azt az ajtót?! Bemegy, nem néz körül, a szemére teszi az asztalra készített kendőt és vár!
A pezsgőspohár megremegett a kezemben. Elindultam némán. Belülről megtámasztottam a faajtót, csak az asztallapra fókuszáltam csupán. Egyedül a szobában, sötét.

- Vetkőzzön!
Kiléptem a padlóra csúszott ruháimból. Meztelen, érezve a tekintetet a testemen
Fogalmam sem volt, mi vár rám, kíváncsiság, félelem, várakozás járt át. Érintés a nyakam hajlatán, mintha felkutatnák a testem minden centiméterét, lassan haladva, hol finoman simogatva, hol durván belém marva.



Megőrülök a meglepetésekért, a bizonytalanság felhője, ha körbeölel, elégedett vagyok. :)

Back to the profile
Back to the blog