Zagyva gondolatok (vol.2)

Nagyon rossz pár hetem volt…nem történtek kimondottan rossz dolgok (sőt, voltak napok, melynek pillanataiba szívesen visszamerülök szemem lehunyva), inkább az elmúlt időszakok terhei, feszültsége jött ki rajtam egyszerre…

Sokfelé kellett hirtelen szakadni, nem csak a munka-, hanem a privát életemben is. Túl sok felé…
Volt, kit hanyagoltam ezen időszakban, vagy nem annyira tudtam odafigyelni, mint amennyire szerette volna…ezért elnézést kérek itt is. Volt, kivel tudtam találkozni…mellém lavírozott és egy szakaszon át velem volt, hídon, hegyen át…itt köszönöm meg a csodás pillanatokat. Remélem még sok ilyenre lesz alkalom.

A minap épp antiszociálisságom tetőfokán felcsörgött egy kedves ismerősöm, mert hogy rég látott, rég beszéltünk. Látni akart, s én visszazártam magamban ketrecébe az állatot, amely ezen a héten tombolt bennem. Visszazártam, mert tudtam: szüksége van most rám. Nem valakire, rám. Mert én úgy látom őt, ahogy kevesen, s túlontúl rég ismerjük egymást. Így találkoztunk, megvitattuk az élet dolgait, meghallgattam amit mondani akart…s talán még jó válaszokat, megoldásokat is mondtam neki.

Ez vagyok én: az egoista önző, aki önzően ragaszkodik önzetlenségéhez azok felé, akiket maga mellé engedett…legyenek ők ismerősök, barátok…vagy még közelebb.

Még mindig sok felé kell(ene) szakadnom, de már nem érdekel…hisz mindenki megválaszthatja, hogy mihez kezd az idővel, mely megadatik neki.

Mindenkinek van választása…csak most én úgy döntöttem, hogy nem választok semmit.

Jó érzés picit elnyúlni, és sodródni… :o)

Vissza a profilhoz
Vissza a bloghoz