ígéret avagy tisztelgés a tegnapnak

Az elmúlt órák nyomai, nem akartam eltüntetni, megsimogattam őket, relikviaként.
Cigarettafüst illata.

Ismeretlen ajtón léptem be, régi vágású lakás, különleges hangulata volt. A kötögető nagyi hiányzott a kerevetről. Arckép cirádás keretben, gyermekkoromban játszottam utoljára ilyen környezetben.
Szavak, nyugalomról tanúskodtak, nem volt éle. Lehullottak rólam a ruhák, ahogy kívánta.
A mozdulatokat megfagyasztotta, gyertya lángja táncolt a falon. Vártam a pillanatot, amikor az olvadt viasz végigfolyik és megszilárdul a bőrömön. Már szisszenés nélkül, vágytam, hogy elérje az érzékenyebb pontokat.
Megannyi apró darabra törve hullottak alá, bepermetezve a lepedőt. Átszelte a levegőt, ért, pillanatnyi, vagy napokig tartó díszeket hagyva maga után. Újra lecsapott, és még

Vissza a profilhoz
Vissza a bloghoz